1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

1. kemény, vastag törzsű, ágakat csak bizonyos magasságban fejlesztő fás szárú növény. az erdő fái; lombos fák; felmászik a fára.

2. e növény törzsének és ágainak (feldolgozott) anyaga. fával fűt; fából van; ▸ az ember nincsen fából ▸ olyan, mint egy darab fa

3. fából készült tárgy, alkatrész. a tető fája. | sp tekebáb. | (jelzőként) fa lámpakar.

4. isk biz elégtelen osztályzat. fát kapott. ▸ nagy fába vágja a fejszéjét ▸ fából vaskarika ▸ nem olyan fából faragták ▸ mi fán terem? ▸ rossz fát tesz a tűzre ▸ fát lehet vágni a hátán ▸ maga alatt vágja a fát ▸ nem látja a fától az erdőt

[ fgr ]

szolmizálásban bármely dúr hangsor 4. hangja.

[ nk:ol ]

1. benti helyről, belülről ki, el. városból, zsebből. | (helynévvel) bécsből. | vmely írásműből. versből. | az emberi viszonyok v. tevékenység vmely területéről el. a mezőgazdaságból. | vmely esemény színhelyéről. bálból.

2. vmely testrész felületéről. nyakából [eltűnt a nyakék].

3. vmely időszakból. [kilép] a gyermekkorból.

4. valamitől indíttatva. barátságból [teszi].

5. valamit hasznosítva. munkából [él].

6. valakinek, valaminek valamihez előzményül szolgáló eredeti v. előző mivoltából, állapotából. a barackból [lekvárt főz]. | ▸ valamiből van valami fából [van]. | valamiből mint forrásból. hallomásból [tudja].

7. <vonzatként.> [kiábrándul] a barátjából.